’48 EMLÉKEZETE
2018. Március 21.

Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc 170. évfordulójának tiszteletére Danis János és Pető István fotóinak kiállítása nyílt ’48 EMLÉKEZETE címmel. Az időszaki kiállítás megnyitójára 2018. március 11-én vasárnap 16.00 órakor került sor Gödöllőn a Civil Házban. A kiállítást Székely Tibor a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke nyitotta meg.

A DUFLEX Fotográfiai Stúdió részéről Tóth Péter mutatta be a fotósokat – Danis János, Pető István – és felkérte a kiállítás megnyitására a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnökét. Székely Tibor gondolatban már gyermekkorától huszárnak tartotta magát. Számára elérkezett az idő, hogy eltökélt szándékát, a kimagasló értéket képviselő fegyvernem beemeltetését a honvédségi és állami protokollba, megvalósítsa. Nem sokat kellett várnia, 1997-ben megrendezhette az első nagy huszárparádét a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Egy évvel később már a Hősök teréről a Kossuth térre vonulva emlékeztek meg a forradalom és szabadságharc 150. évfordulójáról látványos külsőségek között összesen 176 lovassal, többek között osztrák, cseh, lengyel huszárokkal, még a szlovákoktól is érkezett olyan csapat, amely magyar katonai hagyományokat őrzött.

A magyar reformkor idején kibontakozó polgárosodás nyomán robbant ki az 1848-49-es szabadságharc, melynek győzelmekben kiemelkedő időszaka volt a tavaszi hadjárat. Nehéz győzelmek voltak ezek, de míg a magyar huszár hazafiúi lelkesedésből küzdött, addig az ellenség ezt csupán parancsra tette. Hatvannál, Tápióbicskénél, Isaszegnél hat nap alatt három csatát vívott meg diadalmasan a magyar honvédsereg. A magyar katonák kitartása, hősies helytállása, áldozatvállalása, megfordította a csata kimenetelét – emlékezett meg Székely Tibor hagyományőrző ezredes a dicsőséges hadjáratról, mintegy történeti áttekintés a kiállítás hátteréül. Utalva a képek témájára és a 40 kép vonatkozásában más-más helyszínre és történtekre.

Ezeknek az értékeknek az ápolására jött létre a magyar történelmi egyenruhás katonai hagyományőrző mozgalom 1989-ben. Ekkor alakult meg Vácott az első Huszár és Nemzetőr Bandérium. Azóta a minden évben megrendezésre kerülő Tavaszi Emlékhadjáraton huszár-hagyományőrzők lovagolják végig az egykori hadi események színhelyeit, koszorúzásokon, felvonulásokon és látványos díszszemléken vesznek részt. Kétnaponta pedig – egyedülálló módon – élethű csatajelenetekkel keltik életre a dicső hadjáratot. Ezekben a körülbelül két órát tartó csatákban – helyszínektől függően - közel hetven lovas huszár, százhúsz fős gyalogság ágyútűzzel harcol az Ausztriából érkezett "habsburg" hadsereg ellen. Bár mindig mi nyerünk, ez nyugati szomszédainkat nem zavarja, hagyományos színpompás egyenruháikban szívesen vesznek részt a hadjáraton. A csata részletes menetét a helyszínen egy történész is kommentálja.

A program évről évre bővül, újabb és újabb települések bekapcsolódásával. Idén március 31-én Hatvanban a dicső hadjárat csatabemutató helyszínén ünnepi megemlékezés és kulturális program is kíséri a csatajeleneteket. Április 1-jén Boldog község határában a Balázs-tanyán rendezik meg a hatvani csata emlékére a hagyományos csatabemutatót. Április 2-án pedig Jászfényszarun kerül sor díszszemlére a 25 éves a város ünnep keretén belül. Azt követő napokban Tápióbicske és Isaszeg kapja a főszerepet. A hagyományőrző programokra havonta akár 5-7 alkalommal is sor kerül – változó helyszíneken. Csak néhányat említve a számtalan díszelgés, élő történelem óra, toborzó események, megemlékezések és kiképzés mellett: Szolnoki csata (03.03.), Forradalmi Forgatag – Hadtörténeti Múzeum, Budapest, Kapisztrán tér (03.15.), Tavasz Emlékhadjárat, Tápióbicske (04.04.), Felvidéki Hadjárat (04.28-05.01.) Budavári megemlékezés, Tüzérségi sortűz, Ostromjelenet, utcai csatajelenet a Kapisztrán téren (05.20-05.21.), Múzeumok Éjszakája Hadtörténeti Múzeum, Budapest, (06.23.), Magyar Vágta, Budapeset, Hősök tere (09.15-16.) Pákozdi csatabemutató (09.29.), Őszi Hadjárat, Szentegyháza, Románia, Hargita megye (10.05-06.), Ozorai csatabemutató (10.13.)

A Huszár hagyományőrzés mai formájában még csak csírájában, de már megjelent 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ezt követően majd két évtizednyi szünettel, a táncházasok köréből indultak el az első új huszár hagyományőrzők. Az 1980-as évek közepétől a magyar huszár hagyományok őrzését tűzték ki célul: a Történelmi Lovas Egyesület Sándor Huszárai, a Jászberényi Nádor Huszárbandérium, a Váci Miklós Huszárok, a Balaton-felvidéki Radetzky Huszár Egyesület és a Pápai Huszárok Egyesülete. A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség 1991-ben alakult társadalmi, ma már közhasznú úgynevezett ernyőszervezet.

Fő célkitűzésünk, a magyar huszár és katonai hagyományok hiteles ápolása, a magyarságtudat, a hazaszeretet erősítése, nemzeti értékeink felmutatása. Kulturális értékmentés, az értékek átadása a jelen és a jövő nemzedékeinek. Tagegyesületeink munkája meggyőződésünk szerint kulturális misszió, nem öncélú militarista játék. A mi szerepünk élesztő szerep, a hályogkovács szerepe, egyértelművé tenni, és megmutatni, minden eszközzel, hogy a magyar huszárkultúra az egyetemes kultúra gyöngyszeme.

A huszár a magyar népéletben már régen nemzeti jelkép! Szélesebb társadalmi összefogással, el értük, hogy a MAGYAR HUSZÁR Hungaricumok sorába került. A Magyar Huszár, mindazonáltal turisztikai, kereskedelmi és pedagógiai értékkel is bír. A Magyar Huszár országos védjeggyé válhat akárcsak pl. az angol testőrség. A magyar huszár kulturális és igényes turisztikai érték. Jó értelembe véve kereskedelmi cikké is válhatna a másodlagos értékesítések révén - lovak, huszárruhák, felszerelések, nyergek, huszárbábok, csákók, gyerekjátékok… stb. Hisszük, mi is hozzájárhatunk a magyar lófajták piaci felértékelődéséhez, a minket kiszolgáló kismesterségek továbbéléséhez.

Amikor azt mondjuk, hogy a diákjaink tegyenek látogatást határon túli területeken, akkor azt gondoljuk, ugyanolyan fontosságú, hogy magyarországi 48-as, de az I. és II. Világháborús emlékhelyekre is eljussanak legalább egyszer tanulmányaik során.

A huszár szó Mátyás király korára vezethető vissza, amikor az uralkodó egyik rendelkezése értelmében húsz telkenként egy lovas katona kiállítására kötelezte alattvalóit. E hadfiak később különösen a Rákóczi-szabadságharcban tüntették ki magukat, de megjelentek a nemzetközi hadszíntereken, többek között Poroszországban, Olaszországban, Lengyelországban, Oroszországban és Franciaországban.


A Nemzetközi Huszármúzeum - a dél-franciaországi Tarbes-ban, miközben egyedülálló és nagyszerű gyűjteményt mutat be, a magyar katonai hagyományok egyik legnépszerűbb és legismertebb vonatkozásának is emléket állít. A huszárság intézménye ugyanis a magyarság "apportja" az európai hadviseléshez.

Mivel a huszárság kialakulása a könnyűlovasság történetéből fakad, ennek megfelelően a huszár legfontosabb feladata a lováról való gondoskodás volt, ami alapvetően határozta meg az életmódját is.

„A huszárnak első a ló, második a ló, harmadik a ló, és csak ez után következhet, hogy saját magunkról is gondoskodjunk” – mondja Székely Tibor, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke, a Nemzeti Vágta főkapitánya, aki arra emlékeztet, hogy a huszár számára az életet jelentette a lova állapota és a lovával való kapcsolata. „A lóhoz való viszony mindig is egyfajta érzékenységet, természetes intelligenciát is megkövetelt, ezért alakult ki a 17-18-19. századi huszárság kapcsán a legvitézebb és legfurfangosabb katona képe.”

„A korabeli katonáskodás azzal, hogy 8-10, esetenként 30 évig is tarthatott, meglehetősen viszontagságos életmódnak számított. A kevéske szabadidőben a huszárok igyekeztek jól öltözötten megjelenni, kipödört bajusszal járni, kiállásuk és ruházatuk pedig hatott a polgári divatra. Természetesen a hatás kölcsönös volt, a huszárság több elemet átvett a polgári öltözködésből is.”

A huszár egyenruha fontos eleme volt a mente és a dolmány, amit a paraszt polgárok is viseltek, csak utóbbiak ritkásabb zsinórozással. A huszármentéket fémmel átszőtt zsinórokkal díszítették, de az esztétikum mellett ennek jelentős hadászati szerepe is volt: a sűrű zsinórzat a felsőtest védelmét is ellátta, mivel lecsúszott róla a szablya. A mentét mindig vitte magával a huszár, mivel sosem tudhatta, hogy mikor lesz hideg, és egyébként is önvédelmi funkciója volt a kabátnak. Sokszor félvállra vetve hordták, így a pajzs szerepét vette át, a balról érkező ellenség kardcsapásai ellen. A huszárok általában jobb kézzel kardoztak, ballal fogták a kantárszárat, a bal kéz védelme ezért fontos volt, a mente természetesen takarta azt.

A huszárcsákó kialakulásában hatalmas szerepe volt a polgári életben használt cilindernek. A 17. században a leffentyűs kucsmákat váltotta fel a csőszerű csákó, ami idővel egyre alacsonyabb lett, illetve a 18. század közepétől megjelent rajta a homlokellenző és vált a legismertebb huszár fejfedővé.

„A mai hagyományőrző huszárok igyekeznek a legautentikusabb viseletet bemutatni, de az anyagok beszerzése igencsak nehézkes feladat. Idehaza gyakorlatilag megszűnt a posztó- és a zsinórgyártás is, ezért a legtöbbször Erdélybe vagy Ausztriába, Angliába kell menni egy-egy korhű kiegészítőért. Ennek megfelelően komoly anyagi terhet is jelent a megfelelő öltözék kiállítása, de igyekszünk a lehető leghitelesebben megmutatni a huszárság viseletét és hagyományait” – mondta Székely Tibor.

A huszár kifejezést és fegyvernemet Magyarország adta a világnak. Mi tovább éltetjük a méltán oly híres huszárszellemet, hogy hogyan - erről szólnak a képek, amelyek mindegyikéhez egy-egy történet kötődik. Napjaink értékvesztő világában, amikor arról beszélünk, hogy Hazánk erkölcsi válságban van, akkor a huszárhagyományok megőrzése és újra teremtése, a hozzá tartozó megalkuvást nem tűrő, az egész világ számára példát adó erkölcsi érték újrateremtését is szolgálhatja.

Galéria megtekintése az eseményről>>>

 

                                                                       Kovács Béláné Pető Magdolna

Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság